↑ Return to Szakmai anyagok

Tájgazdálkodási terv – 2007

A Dráva menti-síkság jelenlegi – művi beavatkozások sokaságával kialakított (kikényszerített) – vízháztartása nem teszi lehetővé az ártéri tájgazdálkodást. A természet adta (természetföldrajzi és ökológiai) lehetőségek kihasználása a vízelvezető vízgazdálkodási rendszer miatt ellehetetlenedett. A tervezési terület jelentős részén hol belvíz, hol aszály nehezíti a gazdálkodást. Az éves viszonylatban ugyan viszonylag bőséges csapadéknak a vegetáció számára kedvezőtlen éven belüli megoszlása miatt a mindenkori csapadék közvetlen hasznosulása nem elegendő a vegetáció számára. A táj környékén lehulló és a vízfolyásokkal az Ormánság területére érkező vagy a helyben lehulló csapadék – a vízelvezetés, a tönkretett (a víz befogadására és megtartására alig alkalmas) talajok és az erdők hiánya miatt – amilyen gyorsan csak tud, távozik a területről. Az ártereken természetesen adódó vizes élőhelyek és azok sokrétű haszonvétele – néhány fokozatosan föltöltődő és kiszáradó holtágon kívül – már csak a múlt emlékei. A jelentős természeti értéket képviselő maradék vizes élőhelyek, fás legelők, gyümölcsösök, természetszerű erdők stb. a táj adta lehetőségeknek csak a töredékéből részesülnek. A vízhiány vagy víztöbblet (belvíz) miatt a táj természeti erőforrás potenciálja tehát közel sincsen kihasználva. A megfelelő vízháztartás átrendezné a táj működését. Olyan változássorozatot indítana el, amely által megváltozna a táj termelési szerkezete, jelentősen nőne a termelés biztonsága, jelentősen nőne a megfelelően megválasztott vegetáció produkciója (a fajlagos biomassza hozama), növekedne a lakosság önellátásának szintje és egyúttal új piacképes termékek jelennének meg, növekedne a táj turisztikai vonzereje, rehabilitálódna a táj természeti-ökológiai rendszere, és ezzel nőne a stabilitása, (fentiek következtében) nőne a táj lakosságeltartó és megtartó képessége.

Tájgazdálkodasi programterv